aus: Magyar Nemzet, 9. Juli 2005

A németek forró nyara
A kisebb EU-tagállamokat védené Merkel kormánya?
2005. július 9. (10. oldal)

Balogh András István

Németországban már javában folyik a szavazók kegyeiért a pártok közti harc. Az előre hozott választások felbolydult kampányidőszakában új baloldali pártszövetség (PDS–WASG) jött létre, a szociáldemokraták (SPD) népszerűsége fokozatosan hanyatlik, míg a kereszténydemokrata és -szociális, illetőleg liberális ellenzék (CDU/CSU és FDP) támogatottsága változatlanul 50 százalék felett alakul. A felpezsdült német belpolitikáról Gerd Langguth bonni politológus és történelemprofesszor, a kancellárjelölt Angela Merkel életrajzírója számol be olvasóinknak.

A közvélemény-kutatók szerint a CDU/CSU és az FDP 51 százalékon áll. Az ellenzék nyert, vagy Schröder vesztett?
– Általában minden hatalmon lévő kormányt leváltanak. Nem terjedt el túlságosan az a meggyőződés, hogy egy másik párt jobb munkát végezne, Schröder tehát egyelőre ennyiben vesztett. A kormányváltás nagyon valószínűnek látszik.

– Hogyan készül fel az ellenzék a kormányváltásra uborkaszezonban? Milyen lesz a kampányidőszak?
– Az ellenzéknek számolnia kell azzal, hogy a Bundestag a következő hónapokban nem lehet politikai viták színpada, emellett a kormány cselekvőképtelensége is megmutatkozhat a nyári szünetben. Minden- esetre egy rendkívüli, politikától forró nyárnak nézünk elébe.

– Fel kell-e még ezen a nyáron valamilyen alternatívát mutatnia a CDU/CSU-nak, vagy már meg is nyerték a választásokat?
– Még messze nem nevezhetik magukat győztesnek az Unió-pártok, annak ellenére sem, hogy jócskán megelőzik az SPD-t. A kérdés az, hogy a kereszténydemokraták mennyire mernek július 11-én, a választási program bemutatásakor tiszta vizet önteni a pohárba. Az állam pénzügyi helyzete olyan katasztrofális, hogy az adóterhek valódi mérséklésére alig van lehetőség. Sok döntés nem is lehet népszerű, de a népesség nagy része mégis elvárja, hogy fordulat következzék be.

– Az új kormány megalakulása azonban még messze van. Elképzelhetőnek tartja, hogy a PDS–WASG alkotta baloldali pártszövetség lesz a mérleg nyelve az előre hozott választásokon?
– Megtörténhet, de ez azon múlik, hogy az új baloldali szövetség képes-e „tarolni” immár nemcsak az SPD hagyományos szavazóbázisánál, hanem a Zöldekénél is, miközben egyre erősebb baloldali pártként igyekszik nevet szerezni magának. Az új baloldal kormányalakításban való bárminemű részvételét ugyanakkor kizárnám.

– A CDU kancellárjelöltjéről írott életrajzában részletesen ismerteti többek közt Horst Kasnernek, Angela Merkel apjának a Német Szocialista Egységpárthoz, sőt a Stasihoz fűződő kapcsolatait. Menynyire lesz fontos a választóknak Angela Merkel NDK-s múltja?
– A CDU elnök asszonyának keletnémet származása a választási harc egyik témája lesz. Könyvemben Merkel asszony pályafutását úgy jellemeztem, mint attól az apától való politikai függetlenedés folyamatát, aki nagymértékben hozzájárult az eredetileg össznémet evangélikus egyház szakadásához, s aki az NDK szocialista berendezkedésének szűkebb köreihez tartozott. Angela Merkel megválasztása akkor is Németország belső egységét szimbolizálná, ha az elnök asszony sok nyugatnémet számára továbbra is keletnémetnek számít, a keletnémetek pedig nyugatnémetnek…

– Milyen szerepe van annak, hogy éppen Angela Merkel Schröder kihívója?
– Németországban a választási döntésben nem az egyes személyek játsszák a legfontosabb szerepet, még akkor sem, ha valamilyen arculatot kölcsönöznek pártjuknak. Ennek kapcsán két további tényezőt is figyelembe kell venni. Egyrészt az általános politikai hangulatot, az adott párt közvetlenségét vagy közvetettségét, s ami a legfontosabb, amit a mindenkori kormány a választóknak szociális és anyagi szinten megígér. Másrészt nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a két nagy párt kancellárjelöltjei között jelentős polarizáció várható, ami már most ahhoz vezetett, hogy az Unió-pártok jelöltje, Angela Merkel meg tudta fogalmazni politikai profilját.

– Hogyan viszonyulna a fekete–sárga koalíció a német belpolitika talán legnagyobb kérdéséhez, a munkanélküliséghez? Képes lenne megbirkózni ezzel a problémával?
– A lakosság nagy hányada azt tartja valószínűnek, hogy az Unió-pártok és a liberálisok hatalomátvétele után gazdasági fellendülés következik be, mivel gazdasági berkekben nagyobb bizalommal illetik az ellenzéki pártokat, mint a jelenlegi kormányt. „Ami szociális, az munkahelyeket teremt” – így szól az Unió-pártok egy viszonylag könnyen érthető szlogenje. A közel ötmillió állás nélküli szavazó pedig jelentős mértékben támogathatja az ellenzéket, minthogy a munkanélküliek keveset profitálhattak a Schröder-kormány komoly korlátok közé zárt döntéseiből.

– Az ellenzék éveken át küzdött az energiahasználati adó, az úgynevezett ökoadó ellen, amit most mégis megtartanának. Min változtatna egyáltalán az új kormány?
– Döntő ebben a kérdésben az lesz, hogyan sikerül az új kormánynak az adóterhek mindegyikét lépésenként mérsékelni. Az adók rövid távú csökkentése vagy akár az egykor sokat támadott ökoadó megszüntetése az állam eladósodása miatt aligha lehetséges. Az Unió-pártok szemszögéből az áfa emelésének akkor van értelme, ha a többlet – skandináv mintára – a tb-rendszer átépítésére lesz felhasználva. A járulékos bérköltségek Németországban a társadalombiztosítási rendszer szempontjából mértéktelenül magasak, a globalizáció keretein belül nem alakul ki verseny, egyszóval a német munkahelyek túl drágák.

– Hogy alakulna az új kormány Európa-politikája, milyen irányvonalak jellemeznék az Unió-pártok EU-bővítési politikáját?
– Meggyőződésem, hogy Angela Merkel Európa-politikája ismét a Helmut Kohl-i hagyományos alapelvekhez igazodna, vagyis az új kormány fokról fokra építené ki az integrációért felelős szervezeteket, jobban ápolná az EU-ban a közepes és kisebb államokkal való kapcsolatait, s ezzel elutasítaná a „nagyok direktóriumát”. Nem lenne szembenállás az európai integráció és egy erős NATO között.

_______________________________

Gerd Langguth (1946)
· 1970–1974: a Kereszténydemokrata Egyetemisták Körének elnöke
· 1976–1980: a CDU képviselője a Bundestagban, majd a kereszténydemokrata párt szövetségi elnökségének tagjaként részt vett két alapelvprogram kidolgozásában
· 1981–1985: a bonni székhelyű Szövetségi Központ a Politikai képzésért nevű politikatudományi intézet igazgatója
· 1986–1987: államtitkári poszt Berlinben
· 1988–1993: az Európai Bizottság NSZK-beli képviseletének bonni vezetője
· 1993–1997: a Konrad Adenauer Alapítvány ügyvezető igazgatója
Gerd Langguth jelenleg a bonni Rheinische Friedrich-Wilhelms Egyetem politikatudományi szemináriumának professzoraként dolgozik. A bonni Polgári Konvent tagját hazájában és a nagyvilágban Angela Merkel talán legkiválóbb ismerőjeként tartják számon. Langguth professzor publikációi közül az idén megjelent Angela Merkel című monográfiája a legjelentősebb. Ebben szó esik meglehetősen kényes kérdésekről is, többek között a kancellárjelölt apjának NDK-s múltjáról, az államhatalomhoz fűződő kapcsolatairól is. Három éve A hatalom belső élete című könyvével keltett feltűnést, ebben a munkájában a CDU hatalomvesztését elemzi. Rendkívül érdekes és tanulságos a Mythos ’68 című könyve is,

amely az 1968-as diákvezér, Rudi Dutschke erőszak-filozófiájáról, illetve a diákmozgalom eredetéről és következményeiről szól. Mindezeken túl jelentősek a német egységről és berlini fal leomlásáról tudósító munkái is. Nemcsak a német belpolitikai ügyek, de a nemzetközi élet kérdései is foglalkoztatják a professzort: a nicaraguai helyzetről írott könyve a közép-amerikai ország viharos közelmúltját és jelenét veszi górcső alá.